Nyuszi mama mesetára

Főoldal

Nyuszihírmondó

Mit találtok a mesetárban?

Meseképek

Vendégkönyv

Szómagyarázó

Nyuszi mama könyvespolca

G-PorTÁR Mesetár

 

Csücsök és a vonatmanók

Áfonya utazik

Nyuszivonat

Kata újra robog

Bömbölke a pályaudvaron

A rettenetes
nyúlkommandó

A játékvasút

Muki hazatér

Tündérsziporka

A szomorú kiskenguru

A róka fürdik

Hogyan lett csúf a
varacskos disznó?

Mese az eperlekvárról

Cicóka cirkuszba megy

Manóbolt

Jégvirágok

Nyuszimese

Nyuszi mama varázsboltja

Cicamese

Jaguárkaland az őserdőben

Varjúcska

Béka Berci

A pitetolvaj

Szivárvány

Karácsonyi kis mese

Tikiriki

Rosszcsont Ricsi
iskolába megy

A Mikulás sapkája

Mézes mese

Bóbita

 

Marculábi megérkezik

Marculábi rendet tesz

Marculábi és a Nagymosás

Marculábi és a
vándorpatkány

Marculábi, a dalszerző

Marculábi legszebb napja

Marculábi meggylekvárt főz

Marculábi a sötétben

Marculábi a szőlőben

Marculábi tornaórája

Marculábi beteglátogatóba
megy

Marculábi a jégen

Marculábi és a nagy
havazás

Marculábi karácsonya

 

Kutya a háztetőn

A verebecske

Napraforgók

Parázsmese

A világlátott kiscsikó

Gúnár koma, gácsér koma

Hogyan kell fürdeni?

Hová lett a szalonna?

A robogó szénaboglya

 

Kikelet

Békakórus

Kislibák

Zumzuzum

Tollak

Futóverseny

Fénybalett

Lekvárfőzés

Búcsú

Gesztenyebabák

Földalatti

Vendégség

 

 

Csillangó

A szőlőpásztor

A hetedik vadkacsafivér

Cicamese

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cica, akit úgy hívtak, hogy Július. Nagyon szép kis cica volt: tarka bundácskájában szürke, vörös és fekete foltocskák sorakoztak, viszont a négy lábacskája, a pofikája meg a kis pocakja hófehérek voltak, úgy ám! Ilyen színű bundája csakis a lánycicáknak van, úgyhogy ebből már mindenki rájöhetett, hogy Július egy igen csinos cicalány volt.

Július egy nagy, piros tetejű ház kertjében született. A mamája a ribizlibokor alá feküdt, amikor megérezte, hogy hamarosan kiscicái lesznek, ott született meg Július három kis testvérkéjével együtt. A három testvérke azóta szerető gazdira talált más házakban, egyedül Július maradt a piros tetejű ház kertjében, és lett a ház lakóinak kis barátja.

Egy szép napon Július éppen a tornácon ült az öreg hintaszékben, a puha, kockás takarón, amit a ház lakói egyenesen neki raktak oda, hogy délutánonként, amikor a napocska odasüt finom, meleg sugaraival, Július kedvére szunyókálhasson rajta. Tetszett is a kedves hely Júliusnak, meg is köszönte a gazdáinak sok-sok dorombolással, hogy gondoltak rá, és ideje nagy részét a hintaszékben töltötte a kockás takarón heverészve. Általában ott lehetett megtalálni, kivéve amikor szöcskékre vadászott a nagy kertben a cukorborsóbokrok és a salátafejek között.

Aznap Július nem is vadászott, de nem is szunyókált, csak üldögélt a hintaszékben, lógázta a farkincáját, és nézelődött. A feje felett méhecskék döngicséltek, de Júliust nem zavarták, a cica csak a füleit billegette egy kicsit a zümmögésre. A levegő tele volt finom illatokkal, és Július elunta az üldögélést, és kedve támadt egy kis sétálgatásra. Felállt, és nyújtózkodott: először kinyújtotta a mellső mancsait jó messzire, a hátsó felét meg felpúpozta. Azután a hátsó lábacskáit is kinyújtotta, majd elégedetten ásított egy hatalmasat, hogy kivillantak szép hófehér fogacskái. Miután így végzett a nyújtózkodással, leugrott a hintaszékből és útnak indult.

Sétikált egy kicsit fel-alá az udvarban, és csodálta, ahogy patyolattiszta bundácskája fényesen ragyog a napfényben, de mivel még gyerekcica volt, és nagyon szeretett játszani, és most nagyon unatkozott, hamarosan valami játszanivaló után kezdett kutatni. A kis gazdái néha játszottak vele, labdával gurigáztak vagy madzagot ráncigáltak neki, hogy ő aztán becserkészhesse őket – ezeket a játékokat Július nagyon szerette. De most egyedül volt, és nem volt, aki játsszon vele. Viszont itt volt a kert, ami mindig tele volt izgalmas illatokkal és rengeteg felfedeznivalóval – minden jóval, amire csak egy cicának szüksége lehetett.

Július először egy lehullott falevelet talált. Pofozgatni kezdte, és azt játszotta, hogy a levél egérke, ő pedig levadássza. Rá-ráugrott, feldobta a levegőbe, elkapta, meghengeredett vele, azután újra elengedte, ráprüszkölt, és kezdte elölről. Azután egy csigát talált, lekucorodott mellé a földre, és figyelte, ahogyan lassan mászik, és fényes vonalat húz maga után. Ezt elég hamar megunta, ezért megint másik játékot keresett.

Alig szimatolt bele a levegőbe, egy lepke repült el a füle mellett szép sárga szárnyain. Körberepülte Július fejét, majd leszállt, és leült a földre nem messze a cicától, és lustán ki-be csukogatta a szárnyait.

Júliusnak megremegett a bajuszkája az izgalomtól.

- Irgum-burgum! Szemtelen jószág! – motyogta magában a lepkére – Hogy merészelsz engem csiklandozni, meg bosszantani, meg egyáltalán ilyen szégyentelenül röpdösni az én kertecskémben? Na várj csak! Majd én megtanítalak a tisztességre!

Lelapult, az orrocskáját előrenyújtotta, a fülei előrebillentek, a farka vége meg ide-oda csapkodott. Kinyomta a karmocskáit, és zsupsz! - rávetette magát a lepkére. De elkésett. A lepke abban a pillanatban felreppent, amikor Július árnyéka rávetült. Július bosszúsan megrezegtette a bajuszkáit, és morcosan nézett a lepke után.

- Hát szökni akarsz, te alávaló? – kérdezte duzzogva – Próbáld csak meg! Előlem nem menekülsz, akár van szárnyad, akár nincs!

És ugrándozni kezdett a lepke után, aki arrébb repült, először csak a borsóágyás fölé, azután tovább a répákhoz, majd onnan is tovább, és már a margaréták felett táncolt a levegőben, szépséges szárnyaival csapkodva. Július mindenhová követte, nagyokat ugrálva az ágyásokba, nem kímélve sem a veteményest, sem a virágokat, hogy a karmai közé kaparintsa a pimasz lepkét. De hiába, mert az mindig időben felreppent előle. Július sértődötten nézte, hogyan repdes az orra előtt fel-le libbenve a levegőben.

- Nahát, mit vagy úgy oda! – dünnyögte mérgesen – Könnyű neked, hogy szárnyaid vannak! De mit tegyen a cica, ha egyszer nem tud repülni? Különben is csak egy repkedő kukac vagy!

A lepke vagy nem hallotta Július gorombaságait, vagy csak nem akart válaszolni. Tovább repkedett, egyre magasabbra és magasabbra körözve, végül leszállt a ruhaszárító kötélre.

Július szemei felcsillantak.

- Most megvagy! – gondolta diadalmasan, és mászni kezdett a ruhaszárító kötelet tartó oszlopra. A lábaival ügyesen átölelte az oszlopot, a karmaival megkapaszkodott a fakéregben, és olyan ügyesen mászott fel a tetejére, mint egy fürge kis mókus. Az oszlop csúcsára érve izgatottan beleszimatolt a levegőbe, az orrocskája szaporán mozgott. A lepke még mindig ott ült a kötélen.

- Most megfoglak! – kiáltotta elégedetten Július. Az oszlopon trónolva vett egy nagy lendületet, elrugaszkodott, és rávetődött a kötélen békésen üldögélő lepkére.

A lepke egy pillanat alatt felrebbent, és villámgyorsan elcikázott a szomszéd ház felé. Nyoma sem maradt.

Július rázuttyant a kötélre, és még éppen sikerült elkapnia, hogy le ne essen a földre. Két első mancsával a kötélbe nyomta karmocskáit, úgy kapaszkodott a levegőben lógva, és a hátsó lábaival rémülten kalimpált. Hű de magasan volt! Nem is mert lenézni. Persze, ha lepottyan, nem lett volna semmi baja, hiszen a macskák mindig a talpukra esnek, de Július nem szeretett volna leesni. Viszont itt lógni, mint a kiteregetett ruha, nagyon nem volt jó, és Júliusnak semmi kedve nem volt hozzá. Kétségbeesetten nézett körül, hátha látja valaki, és segít rajta.

- Ó, segítség! – nyivákolta ijedten – Szedjetek le innen!

Az volt a szerencséje, hogy éppen akkor ért haza az óvodából a kislány, aki a házban lakott, és akit úgy hívtak, hogy Sára. Nagyon sietett haza, mert az anyukája azt ígérte, hogy borsófőzelék lesz az ebéd, amit ő nagyon szeretett. Ahogy belépett a kapun, rögtön meglátta a szárítókötélen lógó Júliust, és odaszaladt hozzá.

- Július, Július! Mit műveltél már megint? – kérdezte a cicától, és felnyúlt érte, hogy leszedje a kötélről. Még az volt a szerencse, hogy Sára olyan nagyot nőtt tavaly óta, hogy éppen elérte a cicát, különben ott csimpaszkodhatott volna, ki tudja meddig. Két kezébe vette, finoman leemelte a magasból, Július pedig hálásan gömbölyödött az ölébe és dorombolni kezdett.

- Jaj, de jó! – dorombolta – De jó, hogy megjöttél, kis gazdi, már úgy féltem odafent!

Ami nem volt igaz, mert annyira azért nem félt, de olyan jó volt egy kicsit hozzábújni a gazdihoz, és a zsivány Július tudta, hogy ha Sára megsajnálja őt, akkor mindig ad neki egy kis tejecskét.

- Ó, te cica! – nevetett Sára, aki azonnal átlátott Július mesterkedésén. De Július olyan esengve nézett, hogy bárki megsajnálta volna. Sára megsimogatta a buksiját, és magához szorította.

- Na jó, gyere, te nagy vadász! Kapsz egy kis tejecskét!

Július boldogan bólogatott, míg a kislány befelé vitte őt a konyhában álló tálkájához, és már előre érezte a nyelve hegyén a finom, langyos tej ízét.

 

 

Virágmanós és nyuszis
tojástartók

Repülő nyuszik

Hinta

Hintacsikós és hintahuszár

Papírforgók

Marculábi ujjbábok

Útvesztők

Juhász szűrben

Kisvonat

Karácsonyi színezők

Mézeskalács díszek

Tornázó Ficerke

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre