Nyuszimese
 

Nyuszierdő közepén, a patak partján levő kis tisztáson, egy nádfedeles fakunyhóban lakott a három nyuszitestvérke, Enikő, Emese és Emőke. Mind a hárman igen szorgos, dolgos nyuszilányok voltak. A legkisebb, Enikő olyan finom répalevest tudott főzni, hogy egész Nyuszierdőben bárki megnyalhatta utána mind a tíz ujját. A középső, Emese, olyan csuda tisztára seperte-sikálta a takaros nyusziházat, hogy az arra repülő szarkák mind megálltak a nyusziháznál, hogy az ablaküvegben nézegessék a tükörképüket. A legnagyobb nyuszilány, Emőke volt az erdő legügyesebb szövő-fonó-varrónője. Nem volt olyan kendő, nem volt olyan pruszlik, amit ő ne tudott volna megvarrni, megfoltozni, és a mancsocskája alatt a legszebb hímzett rózsák és margaréták virágoztak ki az ingecskéken. Az erdő apraja-nagyja mind Emőkéhez hordta a foltozni-hímezni való ruhákat, párnákat, zsebkendőket.

Egy kis kék fejű cinke hozta a hírt, egy napsütéses, kora tavaszi reggelen, hogy Nyuszierdő örököse, a legidősebb nyúlkirályfi, húsvéti bált ad a királyi palotában, ahová minden erdei lakos meg van hívva. Enikő, Emese és Emőke éppen csak kiléptek a házikójuk ajtaján, hogy sütkérezzenek a finom meleg napsugarakban. A patakparti mogyoróbokrokon kivirágzott a mogyoróbarka, és alatta hóvirágok, ibolyák, és sárga, fehér meg lila sáfrányok borították a földet.

- Nini! Itt a tavasz! – lelkendezett Emőke.

- Bizony! – füttyögte a mogyoróbokron hintázó cinke. – A legidősebb nyúlkirályfi el is határozta, hogy még idén húsvétkor feleségül veszi Nyuszierdő legügyesebb nyuszilányát! Azt választja ki a húsvéti bálon, aki a legszebb ajándékot viszi el neki a palotába!

Lett is nagy sürgés-forgás a nyuszilakban! A három nyuszilány összedugta a buksiját, izgatottan súgtak-búgtak, vajon mit vigyenek ajándékul a nyúlkirályfinak. Nem is csoda! Hiszen az öreg nyúlkirály három daliás fia közül éppen a legidősebb nyúlkirályfi volt a legcsinosabb, neki volt a legpamacsosabb farka, a legselymesebb szőre, és a leghosszabb füle. Szerencsés lesz az a nyuszilány, akit feleségül választ.

- Én sütök neki egy kelkáposztatortát! – mondta Enikő.

- Én tisztára sikálom neki a borostyántükröt, amit a nagymama hagyott rám! – mondta Emese.

Emőke nem szólt semmit, csak elpirult, és az orrát vakargatva hosszan gondolkodott.

 A nyuszilányok munkába is fogtak. Enikő egymás után próbálta ki a legfinomabb kelkáposztás recepteket, és a kis tisztáson napról napra egyre finomabb illatok szálltak, ahogy közeledett a húsvét. Emese szorgosan tisztogatta a tükröt minden reggel, a környékbeli szarkák mind odajártak a nagy csillogásra. Emőke is elvonult egy sarokba és szorgalmasan öltögetett. Enikő és Emese izgatottan találgatták, vajon mit készíthet.

A napocska egyre melegebben, egyre mosolygósabban sütött le az erdőre, és a tisztást ellepték a kankalinok és a fehér nárciszok. A húsvéti bál napján a nyuszilányok jó korán felkeltek, megmosakodtak a patakban, gondosan kikefélték a bundácskájukat, felvették a legszebb ruhájukat, virágot tűztek a fülük mellé, és kezükbe kapva a gondosan becsomagolt ajándékokat, elindultak a palotába.

A patakparton épült királyi fűzfapalota előtt már ott tolongott a sok meghívott vendég, cinkék, rigók, mókusok, menyétek, sünök és borzok igyekeztek csillogóra fésült bundával, legszebb ruhájukban a királyi bálra. Még egy csapat méhecske is ott döngicsélt kíváncsian a palota körül. A fűzfavesszőből font tetőn már kizöldültek a zsenge levélkék, a friss zöld fűben pedig jácintok illatoztak.

A vendégeket szürke bundás királyi nyusziinasok fogadták, a mellényére mindegyiknek egy kis aranyeső ágacska volt tűzve. A sarokban három fürge nyuszizenész játszotta nádihegedűn a talpalávalót, mindegyiket két tücsök kísérte hangos ciripeléssel. Mikor már minden vendég megérkezett, a nyusziinasok megfújták a nyírfakéregből készült kürtöket, és a kürtszóra bevonult a bálterembe a felséges nyúlkirály és nyúlkirályné, a három nyúlkirályfival együtt. Hű de csinos, de daliás volt mindhárom királyfi! A bundájuk még selymesebb, a farkincájuk még pamacsosabb, mint máskor. Nem volt náluk szebb nyuszi-úrfi az egész Nyuszierdőben! El is pirult a bálteremben minden nyuszilány, ahogy csak rájuk néztek.

- Köszönöm, hogy eljöttetek hozzánk, Nyuszierdő népe! – köszöntötte a vendégsereget a nyúlkirály. – Egyetek, igyatok, táncoljatok! Köszöntsük együtt a tavaszt!

A vendégek hangos kiabálással tapsolták meg a köszöntőt, majd lelkesen nekiláttak a salátaleveleken felszolgált finom, illatos, tavaszi zöldségfalatkáknak. A zenészek ropogós csárdásba fogtak, és a három nyúlkirályfi sorban felkérte táncolni az összes nyuszilányt. Megpörgették, megforgatták őket, jó alaposan, hadd piruljanak, hadd viruljanak.

Mikor mindannyian kitáncolták magukat, a nyúlkirály bejelentette, hogy az eladósorba került nyuszilányok most átadhatják az ajándékaikat a legidősebb nyúlkirályfinak. Lett is nyomban izgatott sutyorgás, mocorgás! Mindenki közelebb furakodott a királyi asztalhoz, hogy lássák az ajándékokat.

Hozták ám a nyuszilányok szebbnél szebb holmikat! Kapott a királyfi hímzett bekecset, puha nyusziszőrből préselt kalapot, fácánkakas farktollából készült tollforgót, tölgyfából csiszolt farokbodorítót, még édes répacukrot is! Csudaszép, csuda gyönyörű volt mindahány! Hanem még hátra volt a három testvérke ajándéka. Ők maradtak a sorban utoljára.

- Boldog tavaszünnepet, felséges királyfi! – mondta Enikő, Emese és Emőke, és szép sorban mindhárman átnyújtották az ajándékukat.

Csillogott-villogott a borostyántükör, felséges volt a kelkáposztatorta, hanem a leggyönyörűbb mégis az a csipkegallér volt, ami Emőke csomagjából került elő. Zsenge káposztalevelekből volt varrva, karcsú fűszálakkal kihímezve, fenyőmaggal és kölesgyöngyökkel díszítve. Csipkenyuszik ugrándoztak rajta csipkevirágok és csipkemadarak között. Egész Nyuszierdő nem látott még ilyen csodát soha!

El is állt a szeme-szája a nyúlkirályfinak a csodálattól – na meg attól, milyen csinos, milyen bájos a pofija ennek az ügyes kezű nyuszilánynak, aki a káposztacsipkét varrta. El is pirult Emőke, csak úgy ragyogott az arca. Hát még amikor a nyúlkirályfi megfogta a kezét!

- Te vagy a legügyesebb nyuszilány! – mondta neki a királyfi. – Téged veszlek feleségül! A két húgod meg jó lesz a két testvéremnek!

Merthogy a királyfi azt is látta, milyen nagy szemekkel nézi az ő két öccse Enikőt és Emesét. Nem is kellett ám nekik többször mondani! Mindjárt a karjába kapta a három nyúlkirályfi a három nyuszilányt, és örömükben olyan kopogós csárdást jártak velük, hogy még ma is arról a táncról beszél az egész Nyuszierdő.