A játékvasút

Petinek volt egy játékvasútja. Nagyon szép kis játékvasút volt, fából volt faragva a mozdony, fából a kocsik is, meg az a kerek fejű mozdonyvezető is, aki a mozdonyon ült. Peti apukája csinálta mindet a műhelyben.

Mindegyik kocsinak csuda formás kis kerekei voltak, egyik sem szorult, nem akadt, hanem úgy gurult, hogy gyönyörűség volt nézni! A mozdonynak még igazi sípja is volt, ha Peti megcsavarta a kéményt, akkor dudált is. A kocsikban mindenfélét lehetett szállítani, például gumicukrot, ceruzacsonkot, színes kavicsokat, radírt vagy egy marék zöld gombot, amit Peti az anyukájától könyörgött el.

Máskor meg utasokat vitt. Peti beleültette az egyik kocsiba a mackóját, a másikba a nyuszit meg a gumicsibét, és már indulhatott is a Mackó-expressz. Először megkerülte az asztalt, aztán a széket, aztán a két fotelt. Ott megálltak, mert felvették a két kis falovacskát, aztán repült tovább a vonat az ágy lábáig. Hű, de remek móka volt! Egész nap járt a vonat, reggelitől vacsoráig, csak addig pihent, amíg Peti és a kis faragott mozdonyvezető megették az ebédjüket.

Amikor eljött az este, Peti megfürdött és megvacsorázott, és a játékvasutat gondosan elrakta a helyére, a legalsó polcra, a pöttyös labda és az ugrókötél mellé. Azután anyuka mesét mondott, majd betakargatta Petit a paplannal, és leoltotta a villanyt. Peti hamarosan hangosan szuszogott.

Amint elaludt, a játékszekrény legalsó polcán megmoccant valami.

Mi lehetett az?

Nem a pöttyös labda. Nem is az ugrókötél. Még csak nem is az a zöld papírba csomagolt cukorka, amit Peti leejtett, és nem vette észre, hogy begurult a labda mögé.

Hát akkor mi volt az?

A játékvasút! Bizony!

A fából faragott mozdonyvezető kidugta kerek fejét az ablakon, és körülnézett. Szabad az út? Szabad! A kerek fejű mozdonyvezető meghúzta a mozdony dudáját, és nagyot sípolt, hogy mindenki meghallja a szobában.

- Figyelem! Mackó-expressz indul az alsó polcról! Tessék beszállni!

A játékok felfigyeltek, és izgatottan sutyorogni kezdtek. Egy kis műanyag indián mindjárt oda is sétált a vonathoz, és beszállt.

- Ugye az ágy lába felé megyünk? Szeretném meglátogatni a fakatonát, ott lakik egy műanyag dobozban.

- Persze, persze! Amerre a tisztelt utas óhajtja!– felelte a mozdonyvezető udvariasan. – Csak tessék beszállni!

Rögtön gyülekezni kezdtek az utasok a mozdony előtt. Jött a papírhalacska. Jött a két kis falovacska. Jött a ruhacsipesz-nyuszi. Utána jött még egy drótkutya, egy lego-emberke, egy űrhajós és egy gesztenye-baba. Miután mindannyian kényelmesen elhelyezkedtek a kocsikban, a Mackó-expressz elindult.

Csühögött-pöfögött a kis mozdony, ahogy szorgosan húzta a kocsikat. Az expressz megkerülte a szőnyeget, átkarikázott az éjjeliszekrény alatt, körbejárta a lámpa zsinórját és egy elhagyott fél zoknit, majd megállt az ágy lábánál, hogy kitegye az indiánt. A fakatona már várta a látogatását, a műanyag doboz oldalán könyökölt, onnan integetett a mozdonynak.

A játékvasút zakatolt tovább. Rengetegen voltak, akik utazni akartak! Minden sarkon beszállt vagy kiszállt valaki. A játékok egymást látogatták, beszélgettek egy jót azokkal, akikkel nappal nem találkoztak, aztán továbbutaztak.

Volt olyan is, aki az elhagyott holmiját akarta megkeresni. A lego-emberke a kalapját. Az űrhajós a rakétapisztolyát. A drótkutya a drótcsontját.

- Elvinne, kérem, a fiókos szekrényig? Ott felejtettem az egyik cipőmet – mutatta bal lábát a játéksüni, akinek a tüskéi valódi fogpiszkálóból voltak.

- Hogyne, kérem! – felelte a mozdonyvezető. – Tessék felpattanni! Egy szempillantás alatt ott leszünk!

Egész éjjel járt a kis játékvasút fel-alá, nem állhatott meg egy pillanatra sem, annyi volt az utas. A mozdonyvezető alig győzte hordozni őket ide-oda.

Amikor odakint világosodni kezdett, a játékok lázas hazautazásba fogtak, hogy mind visszakerüljenek a tegnap esti helyükre. Igyekezhettek is! Hiszen lett is volna nagy ribillió, ha Peti reggel nem ott találja valamelyiküket, ahová este letette!

Most lett csak igazán sok dolga a játékvasútnak. A drótkutyát vissza kellett vinni a drótkutyaólba, a gesztenyebabát a mogyorós dobozba, a lego-emberkét a legovárba, az indiánt pedig a pöttyös labda mellett felütött indián sátorba.

Éppen csak sikerült mindenkit hazafuvaroznia, mielőtt Peti felébredt. A mozdonyvezető pont akkor állította le a gépet, amikor Peti nyújtózott egyet, és kinyitotta a szemét. Ha picit korábban néz fel, még láthatta volna, ahogy a játékvasút visszatolat a helyére a labda és az ugrókötél közé.

De Peti nem nézett körül, kibújt az ágyból, és szaladt, hogy kezet mosson, mert már érezte a kakaó finom illatát, amit anyuka csinált neki reggelire.

A kerek fejű mozdonyvezető elégedetten körülnézett. Ma éjszaka is jól végezte a dolgát a játékvasút. Mindenkit rendben visszajuttatott a helyére, és minden pontosan ugyanúgy van, mint ahogy tegnap este volt.

Csak azon csodálkozott egy kicsit Peti, amikor reggeli után elővette a fogpiszkálótüskés játéksünit, vajon hogy került vissza a lábára a cipő.