Gesztenyebabák

Reggel a hűvös őszi szél mind telefújta a gombaház udvarát sárga, piros és barna lehullott levelekkel. Amikor Mályva, a manókislány felébredt, és kinyitotta az ablakot, csupa-csupa színes foltot látott mindenhol.

Felkeltette Pipitért, és egy darabig gyönyörködve nézegették, ahogy a szellő fel-felkapja a szép színes leveleket, azután a manókislány seprűt ragadott, és miközben Pipitér begyújtott a kemencébe, hogy felmelegítse a konyhát, szorgosan nekiállt elsöpörni a leveleket a ház előtt. Pipitér is kijött, hogy segítsen neki, és együtt hordták a leveleket egy kupacba a gombaház mögé.

A nagy munkában alaposan kimelegedtek, és megéheztek. Pipitér tegnap tört meg egy szakajtóra való friss, ropogós mogyorót, abból most beraktak egy keveset a kemencébe, hogy szép barnára piruljon. Mályvácska tett mellé néhány szelet vadalmát is. Amikor a mogyoró és az alma megsült, jóízűen befalatoztak belőle.

Alig ették meg az utolsó morzsákat, nagy fújtatást, szuszogást, zsizsegést hallottak a gombaház mögül. Felugráltak az asztaltól, és kiszaladtak.

Elszörnyedve látták, hogy a szépen összehordott levélkupac, amivel olyan szorgalmasan dolgoztak egész reggel, szanaszéjjel volt szórva, mintha belekapott volna a szél. De nem a szél volt az. A rendetlenség közepén egy sündisznó ült, és álmosan pislogott a virágmanókra.

- Nem szégyelled magad? – hordta le Mályva mérgesen, és nagyot toppantott. – Reggel óta söprögettünk, hogy összehordjuk azt a sok levelet, te meg szétkotortad!

A sün egy kicsit elpirult, és szégyenkezve megvakarta az orrát.

- Vackot keresek, ahol téli álmot alhatok. Ez a nagy levélkupac olyan kényelmesnek látszott, de sajnos egy kicsit huzatos.

Kimászott a kupacból, és megpróbálta óvatosan visszakotorni, amit szétszórt.

Pipitér megsajnálta.

- Na, jól van, ne aggódj! – vigasztalta. – Majd mi segítünk neked téli szállást találni. Tudok egy jó kis vackot a gesztenyefa alatt. Megmutatjuk, ha segítesz visszapakolni nekünk a leveleket!

A sün buzgón bólogatott, és rögtön hozzá is fogott a takarításhoz. Mályva újra elővette a seprűt, Pipitér meg a sün tüskés hátára szúrva hordta vissza a szétszóródott leveleket a kupacba.

Amikor elkészültek, Mályva megkínálta a sünt egy kis sült vadalmával.

- Köfönöm – mondta tele szájjal a sün, és egészben lenyelte a falatot. – Jó kövérnek kell lennem, mielőtt lefekszem, hogy kibírjam tavaszig.

Pipitér elcsomagolta a tarisznyájába a maradék vadalmát, aztán elkísérték a sünt a nagy gesztenyefához.

A fa alatt már nagy kupacokban állt a lehullott gesztenyefalevél, sárgák is, barnák is, ötujjasok, meg hétujjasok, meg elszakadt árva egyujjasok. A szél a vadrózsabokor alá is befújta őket, ahol egymásba gabalyodtak, és fennakadtak a szúrós rózsaágakon.

A sünnek felcsillant a szeme, ahogy meglátta a sűrű, levelekkel bélelt ágrengeteget.

Lelkesen befúrta magát a kupacba, megfordult benne, kijött, majd kívülről is alaposan körbeszaglászta és körüljárta.

- Ó, de jó! – örvendezett. – Ez az igazi sünnek való téli szállás! Köszönöm, manócskák! Még soha nem volt ilyen kényelmes téli kuckóm!

- Szívesen – mondta udvariasan Pipitér.

- Nézd, Pipitér! – kiabálta örvendezve Mályva egy kupac levél alól. – Érik a gesztenye! Már egy egész csomó lehullott belőle!

Csakugyan: a levelek között, tüskés, zöld kabátkában hevertek az érett gesztenyék, a burok nyílásán át kilátszott fényes, barna héjuk. Mályva elkezdte összehordani őket. Kibontogatta a kabátkájukat, és egy kupacba gurigázta őket.

- Akarjátok, hogy segítsek hazavinni, manócskák? – ajánlotta a sün.

Mályva és Pipitér megörültek a javaslatnak.

Pipitér mindjárt haza is szaladt a kétkerekű kiskocsiért, amiben szénát szoktak hordani. Alaposan megrakták a kocsit gesztenyével, aztán eléje fogták a sünt, aki elhúzta a fogatot a gombaházhoz. Azt a két szem gesztenyét, ami nem fért fel a kocsira, a virágmanók maguk előtt gurigázták hazáig.

A ház előtt kifogták a sünt a szekérből, és megköszönték neki a segítséget.

- Igazán nincs mit, hiszen olyan jó kis kuckót találtatok nekem – felelte a sün nagyokat ásítozva. – De most már nagyon álmos vagyok. Viszontlátásra tavasszal, manócskák!

Elköszönt, és elkocogott a gesztenyefa irányába, hogy bevackolja magát télire.

Mályva és Pipitér lerakodták a gesztenyét a kocsiról. Szép fényesek és frissek voltak, csak úgy csillogott a barna héjuk.

- Ez ám a szép bútornak való! – mondta Pipitér.

Neki is állt kiválogatni a legszebbeket, hogy új székeket faragjon belőlük. Amelyik szem kicsit görbébb vagy foltosabb volt, azt kettévágták, és a héjából kosarat, tányért csináltak, vagy megfoltozták vele a kilyukadt szekrényt, fiókot, a belsejét meg Mályva összeaprította, és feltette a tűzhelyre főni. Ha megfőtt, majd szappant gyúr belőle, hogy legyen mivel kimosni a bepiszkolódott manóruhákat. A tavalyi gesztenyeszappan bizony már igencsak megcsappant a kamra polcán.

A virágmanók farigcsáltak, csiszoltak, kalapáltak, és hamarosan három új kisszék került a manókonyhába, nem is beszélve a sok takaros tálról, fazékról, és csuporról, amiket mind gondosan behordtak a kamrába. Még egy szép váza is került virágtartónak a gombaház ablakába.

Már megtelt a kamra, a polcokra nem fért több edény, és a bútorokat is mind megfoltozták, de még mindig maradt egy kis kupac gesztenye az udvaron.

- Hát ezekkel mi legyen? – vakarta a fejét Pipitér.

- Ezekből gesztenyemanók lesznek! – kacagott Mályva.

Pipitér összecsapta a tenyerét.

- Nahát, milyen csuda ötlet!

A mogyoróbokor alól rögtön össze is szedtek egy öl vékony gallyat, hogy azokból legyen a gesztenyemanók keze és lába. A fejük és a pocakjuk egy-egy kövér gesztenye lett, a lábuk meg két félgesztenye, hogy meg tudjanak állni a talpukon. Mályva sárral arcot rajzolt nekik, aztán színes faleveleket szedett, és azokkal öltöztette fel őket. Az egyiknek piros levélköpenye lett, a másiknak hetyke, sárga levélkalapja.

De nemcsak manók készültek gesztenyéből, nem bizony! Mályva gesztenyepockot eszkábált, száraz fűszál volt a bajusza, mogyoróhéj a füle. Pipitér meg gesztenyemadarat csinált, sárga mogyorólevélből még jókora szárnyat is készített neki. Ahogy a szellőcske alákapott, és meglebegtette, olyan volt, mintha repülne. Az utolsó megmaradt gesztenyéből az álmos sünt készítették el. Pipitér vékony ágakkal tűzdelte meg a hátát, azok voltak a tüskéi, Mályvácska meg megfestette a nagy, ásítozó száját. Olyan jól sikerült, hogy a manócskák sokáig gurultak a kacagástól.

A gesztenyebábokat azután körbeállították a gombaház körül, hadd csodálja meg őket más is, ők meg leültek a ház elé, és kinyújtóztatták a lábukat, mert kifáradtak a nagy munkában. Mogyorós kenyeret ettek, azután Mályva körbesétált egy kicsit, és összegyűjtött a színes levelekből egy szép tarka csokrot.

Amikor este lefeküdtek, a gesztenyebabák hűségesen őrködtek a gombaház ajtaja előtt. Mályva a gesztenyehéjból készült új vázába tette a falevél-csokrot, aztán belebújt az ágyba, és a füléig húzta a finom meleg mohatakarót.