Karácsonyi kis mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piros tetejű házikó. Annak a padlásán lakott két kis nyuszi.

Az egyiknek rövid volt a farkincája, őt úgy hívták, hogy Hipp. A másiknak hosszú volt a farkincája, őt meg úgy hívták, hogy Hopp.

Egyik este Hipp belenézett a naptárba, és látta, hogy másnap karácsony lesz.

- Csináljunk mákos bejglit! – javasolta Hopp.

Bementek az éléskamrába, és előpakolták sorban a hozzávalókat, lisztet, tojást, élesztőt meg cukrot. Csak éppen mákot nem találtak. Fölforgatták az éléskamra minden zegét meg zugát, de bizony egy picurka pöttynyi mákot sem találtak.

Lent a házikóban, a padlás alatt lakott Miska, a macska.

- Kérjünk mákot a Miskától! Biztosan ad egy kicsit, ha szépen megkérjük – néztek össze a nyuszik.

Leugrándoztak a létrán a padlásról, és bekopogtak a Miskához, hogy mákot kérjenek tőle.

Miska barátságosan mosolygott a bajuszkája alatt.

- Nagyon szívesen adok nektek mákot, kedves nyuszik – mondta. – Van belőle bőven!

Mindjárt ki is mért egy tállal. Hipp meg Hopp hazaugrándoztak a mákkal a padlásra, és rögtön nekifogtak a bejglidagasztásnak.

Összedagasztották a hozzávalókat, aztán a jó meleg kémény mellett megkelesztették, hadd dagadjon kövér gombóccá. Azután Hipp kinyújtotta, Hopp meg megtöltötte mákkal, és felcsavarintotta, azután közösen becsusszantották a forró sütőbe.

Amíg a bejgli sült, a nyuszik mogyorót rágicsáltak, és beszélgettek. Amikor a bejgli szép piros lett, kirántották a sütőből, és takaros szeletekre vágták.

- Vigyünk belőle a Miskának is! – javasolta Hopp, és Hipp már szaladt is egy nagy tálca bejglivel lefelé.

VÉGE