Békakórus

Csupa-csupa tavasz volt a rét. A patak mentén javában virágzott a gólyahír, és a virágmanócskák gombaháza körül valóságos ibolyaerdő nőtt. Ahányszor Mályva reggel kinyitotta a házikó ablakait, bódító ibolyaillat fogadta a manókislányt.

A mogyoró már elvirágzott, a barkák lepotyogtak róla, Mályva minden reggel gondosan összesöprögette őket a gombaház előtt. A fürge méhecskék kénytelenek voltak más virágpornak valót keresni maguknak. Tehették, hiszen volt már virág bőven. Az egész rét csak úgy pezsgett a tavasztól, minden egyszerre akart növekedni. A tavalyi sárga leveleket felváltotta a sok zöld, mindenhol új növénykék hajtottak, a hajtások egymás után bújtak elő a földből, gyorsan cseperedett a pitypang, a sóska, a katáng, a salátaboglárka.

A gombaház tetején apró hernyócskák napoztak, felettük vígan röpködtek a legyek és a szitakötők.

Egy reggel, amikor Mályva éppen jókedvűen rázta az ablakban a virágszirommal töltött párnákat, hogy átvegyék az ibolyaillatot, Pipitér egy fiatal pitypanglevelet lobogtatva szaladt be hozzá a szobába.

- Mályvácska, nézd! Meghívónk jött békamamától!

Mályva rögtön félretette a párnákat, és izgatottan vette ki a manófiú kezéből a levelet. Valóban egy meghívó volt. A levél tele volt írva békamama ákombákom betűivel, amelyben meghívta őket, hogy vegyenek részt a ma esti nagy ünnepi békakoncerten.

- Jaj de jó! – tapsikolta Mályva boldogan, és máris tervezgetni kezdett. – Sütök békamamának pogácsát! Van még békalencseliszt a kamrában!

Nyomban neki is látott a sütés-főzésnek.

Pipitér tudta, hogy most csak útban lenne, ezért inkább kiment a gombaházikó mögé a vödrökkel, hogy begyűjtse a levelekről a harmatot. Háromszor fordult, mire a vizes hordójukat teljesen megtöltötte, de hozott még egy vödörrel, hogy meg tudja kínálni a fürge gyíkot, aki éppen arra járt, és megállt a gombaház előtti nagy lapos kövön, hogy napozzon egyet. Nemrég bújt elő a téli szállásáról, és most mindig a hasát melengette a finom tavszi napsugarakkal.

- Titeket is meghívtak az esti koncertre? – kérdezte fürge gyík, miközben maga köré kanyarította a farkát.

- Meg bizony! – felelte büszkén Pipitér. – Pogácsát viszünk ajándékba békamamának, Mályvácska most süti odabent.

- Szívesen elvinnélek benneteket, de tudjátok, hogy ha lehűl az idő, lelassulok. Már a koncert előtt lefekszem majd egy jó kis helyre, ahol kellemesen melegítenek a kövek, és onnan hallgatom majd végig.

Pipitér lelkesen bólogatott, és megkínálta a gyíkot még egy kis harmattal, de az már kinapozta magát, és tovább szaladt.

A manófiú szedett egy kosárra való zsenge pitypanglevelet az ebédhez salátának, aztán beszélgetett pár szót a mogyorófa ágán megpihenő fecskével, aki nemrég érkezett meg hosszú útjáról Afrikából, és lelkesen mesélt a manófiúnak a majmokról, gazellákról és krokodilokról. Pipitér tátott szájjal, ámulva hallgatta.

Mire a fecske elbúcsúzott, már illatozott odabent a finom friss békalencse-pogácsa. Mályva tányérra szedte őket, és hagyta, hogy hűljenek egy picit, mielőtt takaros csomagba kötötte volna őket egy nagy lapulevélbe.

A két kis virágmanó megebédezett, elmosogatott, azután készülődni kezdtek az esti koncertre. Mindketten gondosan megmosakodtak egy tál harmatban, amit Pipitér gyűjtött reggel. Mályva takaros copfba fonta a haját, és ibolyasziromból masnit is kötött rá. Kikefélték, kiporolták a legszebb ruhájukat, és fényesre dörgölték makkhéj-cipőcskéjüket. Mire esteledni kezdett, ők is útra készen álltak.

Mályva kosárkába rakta a lapulevélbe göngyölt pogácsákat, és útnak indultak.

Vadnárciszok bólogattak a patakpart felé vezető út mentén. Mályva máskor meghimbálta volna a szárukat, mert szerette nézni, ahogy csillagarcuk olyankor bólogat, de most nem akarta összepiszkolni a szép ruháját.

A patakparton már gyülekezett a nézőközönség. Egymás mellett üldögéltek a lejtős parton, és izgatottan várták, hogy kezdődjön a koncert. Itt volt cincér bácsi, szöcske szomszéd, egy csapat hernyócska, egy öreg tücsök, néhány egérlány és pocokfiú, és egy félénk kis cickány is. Még vakond úr is kidugta az orrát a föld alól.

Az ég lassan besötétedett, és a békák hangolni kezdtek. Kutykuruttyoltak párat, hogy bemelegítsék a hangszálaikat, aztán minden elcsendesedett, és a békakórus peckesen felvonult a víz színére épített vízililiomlevél-színpadra. Az volt ám az elegáns társaság! Az összes mocsári béka fiú felvette az ünneplő kék kabátját az alkalomra. A színpad szélén, a legelső sorban, a legfőbb közönség, a békalányok ültek barna ruhában, és nagy ábrándos szemekkel bámulták a délceg férfikórust.

A karmester intett, és a kórus rákezdett a leggyönyörűbb békanótára. Tömérdek kutty és kurutty szólalt meg egyszerre a békafiúk messze zengő hangján. A békalányok jobbra-balra ájuldoztak a gyönyörűségtől, és nem győzték dicsérni a békafiúk nagyszerű előadását. A legtöbbjük már ki is nézett magának egy fiút a kórusból, Mályva hallotta, ahogy egymás közt sutyorognak, vajon melyik békafiú a csinosabb, az a kis hetyke orrú vagy a magas, vidám szemű.

A közönség minden egyes dalt lelkesen megtapsolt. Ahogy az utolsó dal is elhangzott, megkezdődött a mulatság. A békalányok felugráltak, és felszaladtak a színpadra, hogy vad táncba fogjanak a kiválasztott békafiúval. Mindegyiknek akadt párja, és hamarosan az egész békanép ott ropta a vízililiom leveleken.

Olyan jókedvűen járták, hogy a közönségnek is kedve kerekedett táncra kelni. Pipitér és Mályva is táncba fogott, de előbb megkeresték békamamát, és átadták neki az ajándékba sütött békalencse pogácsákat, és gratuláltak a nagyszerű koncerthez.

- Köszönöm, kedves manócskák! – mondta békamama, és mindjárt meg is kóstolta a legszebb, legpirosabbra sült pogácsát.

Az öreg tücsök, két sáska, meg egy csapat szúnyog húzta a talpalávalót. A nézősereg olyan vígan táncolt, hogy egészen letaposták a patakparti füvet. Pipitér körbe-körbe pörgette Mályvát az egész tánctéren, csak úgy kapkodták a makkcipőiket. Az egérlányok körbefogózkodtak, és úgy forogtak együtt, karikában, közrefogva a pocokfiúkat.

Már majdnem hajnalodott, amikor a fáradt mulatozók lassan szedelőzködni kezdtek. A két kis virágmanó is elindult álmosan bandukolva hazafelé. A vadnárciszok bólogattak nekik, ahogy a gombaház felé ballagtak.

A házikó előtt szentjánosbogarak világítottak nekik, hogy el ne essenek a sötétben.

- Milyen szép koncert volt! – mondta Pipitér.

- Az bizony – helyeselt Mályva, és ásítozva megvetette az ágyakat.