Nyuszi mama varázsboltja

A hó már majdnem teljesen elolvadt, és a hólé, csip-csöp, csöpörgött le az ereszen a háztetőkről.

A szép kis bokrok a járda szélén, amelyekben olyan jókat lehetett bújócskázni a nyáron, még csúnya feketék és kopaszok voltak, de ha közelebbről megnéznétek őket, már láthatnátok az ágak hegyén azokat a picinyke, duzzadó gombocskákat, amikből majd a fényes zöld levelek meg a tarka virágok lesznek, ha végre igazán kisüt a napocska. A virágágyások is üresek voltak, de nini! A földből hetyke kis zöld csúcsok kandikáltak ki a nyuszik háza előtt! Hóvirág lesz belőlük nemsokára. A barik udvarában meg már bimbót hozott az ibolya.

Ezen a szép napon Kacsa papa sétálni indult rakoncátlan csemetéivel a Pipitér utcában. A sárga pelyhes kiskacsák föl-alá szaladgáltak, és lelkesen figyelték a földet a totyogóik alatt, hátha foghatnak maguknak egy-két gilisztát.

Mikor az utca közepére értek, megtorpantak, és csőrüket eltátva bámultak az új boltra.

Éppen a Kakaska péksége meg a Tehénke tejboltja között állt. A házikónak csinos piros teteje volt, a falai kékre festve, az ajtaja zöldre, előtte kis tornác állt, az alja színes apró kövekkel kirakva. A kirakatban csupa gyönyörű, színes és illatos holmi díszelgett: virágok és játékok és tarka ruhák és gombolyagok és sütemények, hogy csak ámult-bámult, aki meglátta. A bolt ajtaján tojás alakú ezüst kopogtató volt, és olyan vidáman csillogott, mintha éppen most törölgették volna fényesre. Az ajtó fölött pedig cifra betűkkel ez a felirat állt:

Nyuszi mama varázsboltja

- Háp-háp! – örvendeztek a kiskacsák, és egymást lökdösve mutogattak a színpompás kirakatra. – Nézzétek csak, micsoda fura bolt nyílott itt! Vajon mit árulnak benne?

- A tejboltban tejet, a zöldségboltban zöldséget, akkor a varázsboltban biztos varázslatot!

- Jaj de jó! Menjünk be! Vegyünk egy kis varázslatot!

Rögtön akkora ricsajt csaptak, hogy Kacsa papa alig bírta lecsendesíteni őket.

- Majd én megnézem, mit árulnak ebben a különös boltban! – mondta a Kutyus, aki éppen arra járt, és meghallotta a zsivajt. Kacsa papa nagy üggyel-bajjal arrébb terelte hangoskodó csemetéit, és utat engedett a Kutyusnak a boltba.

Csilingelő csengőcske szólalt meg, ahogy a Kutyus belépett a boltocska ajtaján. Csingiling! – mondta. És – csingiling! – mondta még egyszer, amikor az ajtó becsukódott a Kutyus mögött.

A csingilingizésre szürke bundás Nyuszi mama jött elő a bolt hátulsó részéből, habos fehér köténykében, és hosszú füleivel integetett a Kutyusnak.

- Tessék csak, tessék! Üdvözöllek, kedves vendég! Mit szeretnél, mit adhatok?

- Szép jó reggelt, Nyuszi mama! – köszönt a Kutyus udvariasan. – Hallottam, hogy új bolt nyílott a Pipitér utcában, és eljöttem megnézni, hogy mi kapható benne.

- Fáradj beljebb, kedves vendég! – tessékelte Nyuszi mama. – Nézz csak körül bátran!

A Kutyus körbenézett a tarkabarka, zsúfolt polcokon, és megakadt a szeme egy csokor sárga nárciszon. Takaros kis cserépben illatozott, mellette még több cserepecske sorakozott, az egyikben jácint, a másikban tulipán, a harmadikban ibolya, és volt még hóvirág és kankalin és nyuszifejes vázában pelyhes barka és aranyeső-ág, és még ezer más virág, mind csupa nevetős csokorban, hogy öröm volt rájuk nézni.

- Napsugárka nevelte őket, frissek és mosolygósak! Aki látja őket, nem fog szomorkodni! – simogatta meg Nyuszi mama a virágokat.

- Ó! – ámult a Kutyus. – Hát ez egy varázs-virágbolt?

- Nem, nem! –felelte Nyuszi mama vidáman.

A Kutyus tovább nézelődött, és meglátott egy színes búgócsigát a következő polcon. A búgócsiga mellett szivárvány-színű ugrókötél hevert, amellett piros homokozó vödör, alatta sárga kislapát, fölötte pöttyös labda, és teniszütők és tarka hulahopp-karikák és hinták és még sok-sok játék, hogy az embernek a szíve is repesett tőlük, ha csak rájuk nézett.

- Ettől lesz piros az arc, csillogó a szemecske, ettől terem vidám móka, kacagás! Aki ezekkel játszik, bizony nem unatkozik! – mondta Nyuszi mama.

- Ó! – felelte a Kutyus. – Hát ez egy varázs-játékbolt?

- Nem, nem! – kuncogott Nyuszi mama.

A Kutyus tovább nézelődött. A játékpolc mellett észrevett egy másik polcot, amelyiken margarétás kendőcske lógott. Világoskék rojtjai voltak, és hófehér virágok mosolyogtak rajta. Mellette katicabogárkás szoknyácska, a szoknya mellett piros csíkos gumicsizma, zöld madárkás kabátka, zsebes kék nadrág és cicafej-mintás sárga esernyő, és még sok-sok színes ruhácska, harisnya és körgallér, kankalinos és bari-mintás, gombos és csatos, narancssárga, fehér, rózsaszín, de mind olyan vidám, hogy a napocska biztosan elneveti magát örömében, ha csak rájuk néz.

- Csupa nevetős kislány varrta-hímezte őket! Aki ezekbe öltözik, az ugyan nem lesz szomorú! – mosolygott Nyuszi mama.

- Ó! – mondta a Kutyus. – Hát akkor ez egy csuda-varázs-ruhaüzlet?

- Nem, nem! – nevetett Nyuszi mama.

A Kutyus körülfordult az apró boltban. A ruháspolc mellett újabb polcokat látott, roskadásig rakva színes süteményekkel, mosolygós gyümölcsökkel, barinak-kecskének való illatos füvekkel, és mégsem volt ez sem pékség, sem zöldségbolt. Mert azon túl még több polc sorakozott, polcok és polcok mindenütt, telerakva, az egyiken színes tollak, a másikon tiritarka gombolyagok, színes golyók, kagylók, gyöngyök, hímes tojások, szalagcsokrok, hajbavalók, és még mennyi minden! Telides-teli volt a pici bolt, a Kutyus nem is tudott mindent végignézni, csak azt látta, hogy minden holmi vidám és színes és illatos, hogy csak úgy áradt belőlük valami csuda jókedv. Mintha a napocska beköltözött volna Nyuszi mama boltjába, és ott mosolyogna a kedves vevőre. Nyuszi mama ott állt középen, és most már hangosan kacagott, és vidáman vele kacagott az egész bolt.

- No de akkor mit árulsz te tulajdonképpen ebben a boltban? – vakarta meg a fejét a Kutyus csodálkozva.

Nyuszi mama felrázta habos fehér köténykéjét, és ránevetett a Kutyusra.

- Hát még nem jöttél rá, Kutyus? Hát a TAVASZT!