A róka fürdik

 Limpes-lompos vörhenyes róka néne elindult a tóba fürödni. Illegette-billegette magát, és hangosan újságolta minden állatnak:

- Megyek fürödni a tóra!

Ahogy ott sétikált, szembe jött vele farkas pajtás.

- Hová, hová, róka néne? – kérdezte.

- Megyek a tóra, farkas pajtás! Szép idő van, megyek megfürdeni!

- No hát akkor én is veled tartok!

- Gyere, nem bánom!

Azzal farkas pajtás csatlakozott róka nénéhez, s most már együtt ballagtak a tóhoz.

Oda is értek a tópartra. Róka néne nézte-nézegette a vizet a nádasban, oda is caplatott a parthoz, s bele is dugta a hátulsó lábát a vízbe. Tyű, de hideg volt! Róka nénének még a foga is megkoccant bele! Hanem ezt nem nagyon akarózott bevallania farkas pajtásnak, hogy őneki ilyen hamar elment a kedve a fürdőzéstől.

Farkas pajtás gyanakodva odaoldalgott melléje.

- Nem jó a víz, róka néne?

- De, de, éppen hogy megfelel! – hümmögte róka néne. – Hanem csak most látom, farkas pajtás… Ej, nyim-nyám nyafita, otthon felejtettem a fürdőruhámat! Megkérnélek, szaladj csak haza érte!

Hümmögött farkas pajtás, de azért szót fogadott. Megiramodott, s elrohant a kotorékhoz, hogy elhozza róka nénének a fürdőruháját. Térült-fordult, s vissza is tért hamarosan a fürdőruhával.

- No, most már fürödhetünk!

Húzta a farkát róka néne, nagyon!

- Ó, nem úgy, nem úgy, farkas pajtás! Igazán röstellem magamat... Nyim-nyám nyafita, otthon hagytam a törölközőket is!

Irgett-morgott farkas pajtás, de azért csak megfordult, s megint futásnak eredt, hogy elhozza a törölközőket is. Róka néne addig a parton üldögélt, s nézegette a felhőket.

Jött is vissza farkas pajtás hamarost, lihegett, szuszogott a nagy szaladástól, de a mancsában ott voltak a törölközők.

- No akkor fürödhetünk végre?

- Hüm, hüm – motyogott róka néne. – Szörnyen bosszantó, de amíg odavoltál, eszembe jutott: nyim-nyám nyafita, nincsen nálam szappan sem!

Farkas pajtás most már igencsak vicsorgott, de nem tehetett egyebet, hátat fordított róka-nénének, s megint szaladásba kezdett. Róka néne csak a lábát lógázta, s dudorászott a parton ülve.

Farkas pajtás most már nem szaladt olyan gyorsan, tovább is tartott, mire megfordult, de végül csak meghozta a szappant. De most már igazán mérges volt.

- Nohát, lesz-e végre fürdés? – kérdezte morogva.

Róka néne vakargatta az állát, vakargatta a fülét, vakargatta bizony a farkát is, de csak nem jutott eszébe több, amit otthon hagyhatott volna. Legjobb lett volna elkotródni, de farkas pajtás az útjában állt, és igencsak vicsorogtak a fogai.

- Hüm, hüm – dünnyögte róka néne. – Hem, hem. Igazán különös. Nyim-nyám nyafita, már nem is kívánom a fürdést!

- Nem-e? – horkantotta farkas pajtás mérgesen.

Odaugrott róka nénéhez, megragadta a grabancát, s azzal zsupsz! – beletaszajtotta a tóba.

Fürödhetett róka néne, fürdőruha nélkül, törölköző nélkül, szappan nélkül, csak úgy vacogott belé a foga a hideg vízben, de igyekezett mosolygós pofát vágni.

- Ej de finom, ej de jó! Pont a rókának való! Gyere be te is, farkas pajtás!

- Van eszemben! – felelte farkas pajtás kacagva, és elszelelt.

Róka néne kikecmergett a tóból, a bundájából csak úgy csurgott a sok víz. Összeszedte a cókmókját, s úgy vonult haza a kotorékba.

Még egy hét múlva is azt mesélte, milyen jólesett az a kis fürdés, de a tó környékén nem látták többet.